Kialakítás
A Mavic Mini a DJI eddigi legkisebb és legkönnyebb drónja. 249 grammos súlyával és rendkívül apró vázával kényelmesen elfér egy kisebb övtáskában is (ami persze a Mavicektől megszokott összehajtható designnak is köszönhető) – összehajtott állapotában csupán 140×82×57 mm-es (szétnyitva 160×202×55 mm). Nagyobb testvéreihez hasonlóan a Mavic Mini sötétszürke, modern színt kapott.
A Mavic Mini legnagyobb előnye – mint említettük – rendkívül könnyű súlya, hiszen ennek köszönhetően számos ország drónokra vonatkozó szabályzata alól mentesül. Ez természetesen nem jogosít fel senkit a felelőtlen reptetésre, de a Mavic Mini minden egyéb modellnél sokkal több szabadságot kínál.
A Mavic széria második generációját a Pro és a Zoom modell képviselik, amelyek a kameráikon kívül gyakorlatilag minden egyéb tulajdonságukban egyeznek egymással (a két Mavic 2-es verzió közötti legfontosabb különbségekről itt olvashatsz többet. A Mavic 2-esek szintén szürke külsővel és összehajtható kialakítással rendelkeznek, azonban összecsukva (214×91×84 mm) és szétnyitva (322×242×84 mm) is lényegesen nagyobb méretűek a Mini modellnél. A nagyobb modellek természetesen bőven a 250 grammos súlyhatár felett is vannak.
Hordozhatóság terén tehát egyértelműen a Mavic Mini viszi a pálmát, és persze a 250 gramm alatti súlyból adódó szabadság sem utolsó szempont.
Kamera és stabilizátor
Aprócska mérete ellenére a DJI Mavic Mini fedélzetén egy háromtengelyes gimbal is helyet kapott, ezzel biztosítva a rögzített felvételek stabilitását. A kamera legfeljebb 2,7K-s videót képes rögzíteni (tehát 4K sajnos nincs) 30 FPS-sel, fotók terén pedig 12 megapixelre számíthatunk tőle. A 4K-s felvételek hiánya a legtöbbeknek ebben a kategóriákban valószínűleg nem is lesz kifejezetten nagy probléma, ahogyan az sem, hogy a DJI Mavic Mini csak JPEG képeket és MP4 videót képes készíteni (a nyers felvételek tehát mindkét módban hiányoznak).
A Mavic 2 Pro és Mavic 2 Zoom drónok szintén egy háromtengelyes gimbalt kaptak, azonban a kamerák, ami ezekre kerültek már sokkal élesebben eltérnek a Mavic Mini felszereltségétől.
A Mavic 2 Zoom a DJI egyetlen fogyasztói drónja, amely optikai zoomot kínál 24 és 48 mm között (tehát kétszeres veszteségmentes nagyítást). A Zoom 4K-s felbontású videókat és 12 megapixeles fényképeket készít, amelyekhez egy 1/2,3”-os CMOS érzékelőt használ.
A Mavic 2 Pro fedélzetén egy Hasselblad kamera helyezkedik el, ami páratlan kép- és videóminőséget kínál a fogyasztói drónok piacán. A kamera szintén 4K-s videót rögzít 30 FPSs-el, fényképek terén azonban már 20 megapixelt kínál egy 1”-os érzékelőből. A Pro modell továbbá 10 bites D-Log videók rögzítésére is képes, továbbá még a Zoomnál is több kontrollt kínál a kamerabeállítások terén.
Teljesítmény
A közmondás szerint kicsi a bors, de erős. Nos, a DJI Mavic Mini kétségtelenül eleget tesz ennek a feltételezésnek, mini mérete miatt ugyanis nem igazán áldoz fel sokat teljesítmény terén. Maximális ígért repülési ideje 30 perc, 4 kilométeres hatótávolsággal. Az új drónapróság egy továbbfejlesztett Wi-Fi rendszert használ, ami automatikusan képes váltani 2,4 GHz-es és 5,8 GHz-es frekvenciák között.
A garancia szerint a DJI Mavic Mini 0° és 40° között használható, legfeljebb 28 km/órás szélsebesség mellett. A Mavic Mini irányítása közben a Mavic drónoktól megszokott reszponzív precizitást tapasztalhatjuk, és a készülék még közepes erősségű széllökések mellett is megállja a helyét a levegőben, ami komoly teljesítmény egy ilyen kis tömegű dróntól.
A Mavic 2 (Pro és Zoom) drónok hasonló maximális repülési időt kínál (31 perc), azonban lényegesen nagyobb hatótávolsággal (8 km 4 helyett). A Mavic 2 modellek a DJI továbbfejlesztett OcuSync 2.0-ás rendszerét használják, ami a Mavic Minihez hasonlóan szintén automatikusan vált a különböző frekvenciák között a lehető legjobb kapcsolatminőség érdekében. A Mavic 2 drónok jobb választások azoknak, akik szélsőségesebb körülmények között szeretnének felvételeket készíteni a levegőből, mert a Minivel ellentétben nem a Wi-Fire támaszkodnak a videójel átküldése során. A Mavic 2-esek továbbá -10°C-ig használhatók (a felső limit ezeknél is 40°C), akár 30-38 kilométer/órás széllökések mellett.
Akadályelkerülés és biztonságos repülés
Elérkeztünk a DJI Mavic Mini első komolyabb hiányosságához, ugyanis az aprócska drón nem rendelkezik számottevő akadályelkerülő rendszerrel (ami nem jellemző a DJI készülékeire). Egyedül alsó érzékelők vannak rajta, amelyek a GPS-szel karöltve dolgoznak azon, hogy egy helyben tartsák a drónt a levegőben. A DJI Mavic Minire propellervédőket is lehet erősíteni, ami fokozza a készülék biztonságát, azonban ezekkel a kiegészítőkkel már meghaladja azt a bizonyos 250 grammos jogi határt. A készülék persze így is használható marad, de már vonatkoznak rá a 250 grammnál súlyosabb drónokra kivetett szabályok.
A Mavic 2 drónok ezzel szemben mindenirányú akadályelkerülő rendszerrel rendelkeznek (alul, felül, elöl, hátul, kétoldalt), amelyek lényegesen biztonságosabbá teszik a reptetési élményt. A jobb és baloldali irányú akadályelkerülő érzékelők csak bizonyos működési módokban érhetők el ugyan, de még így is, a Mavic 2 szinte mindent lát maga körül (valós időben) az ütközések elkerülése érdekében.
Intelligens repülési módok
A Mavic Miniben olyan intelligens repülési módok találhatók, mint a QuickShots (4 féle), Return-to-Home (hazatérés), és CineSmooth, de hiányzik belőle néhány a DJI legnépszerűbb funkciói közül, úgymint az ActiveTrack vagy a Waypoints.
A QuickShots módban a Helix, a Dronie, a Rocket, és a Circle mozgások érhetők el. A CineSmooth módban a Mavic Mini szándékosan lelassul, hogy a pilóta precízebb, filmes mozgásokat végezhessen vele – ez nagyon hasznos lehet szűk, nehezen manőverezhető helyek navigálásához is. A Return-to-Home funkciónak köszönhetően a DJI Mavic Mini automatikusan visszatér a felszállási pontra, amikor elveszíti a kapcsolatot a pilótával, vagy ha az akkumulátor már kezd lemerülni.
A Mavic 2 modellek ezzel szemben lényegesen több repülési módot kínálnak, ideértve a TapFly, Point of Interest, ActiveTrack, Tripod Mode, Return-To-Home, és Cinematic Mode funkciókat, hogy csak néhányat említsünk. Az ActiveTrackból ráadásul az új, 2.0-ás verzió került a drónokba, ami még hatékonyabb alanykövetést kínál, és lehetővé teszi a környezet 3D-s feltérképezését is. A Mavic 2-esek továbbá a Mavic Mini 4 QuickShot módján kívül két másikat is kínálnak (Asteroid és Boomerang).
Szóval melyiket válasszam?
Mind a Mavic Mini és a Mavic 2 (Pro vagy Zoom) remek drónok, és a maguk kategóriában verhetetlen felszereltséget kínálnak. De itt a kulcsszó: a maguk kategóriájában. A drónok közötti különbségek nem csak az összehasonlító táblázatokban, hanem az árcédulákon is egyértelműek, így ha a költségvetés a meghatározó tényező, akkor a válasz egyértelmű.
Azoknak, akik egyelőre csak ismerkedni szeretnének a drónreptetés világával, csak szórakozásból szeretnének maguknak egy ilyen készüléket (és nem szeretnének tartani a különböző országok drónszabályzataitól), azoknak a DJI Mavic Mini a tökéletes választás. Apró mérete páratlan hordozhatóságot kölcsönöz a készüléknek, ráadásul összehajtható kialakításának köszönhetően nem foglal több helyet egy kisméretű alumínium üdítős doboznál. A 2,7K-s felbontás a legtöbbeknek bőven elegendő lesz, ahogyan a 12 megapixeles fényképek is.
Természetesen a Mavic Mininek vannak bizonyos hiányosságai is, úgymint az akadályelkerülő rendszer, a nyers képfelvételek, vagy a 4K hiánya, de mindezekért egy versenyképes árral, és a Mavic vonaltól megszokott pazar repülési élménnyel kárpótol. Remek választás hétköznapi használatra.
Akik nem engedhetik meg maguknak a korszerű funkciók, a 4K-s videófelbontás, és a fejlett akadályelkerülő rendszer hiányát, továbbá igazán lélegzetelállító légi felvételekre vágynak, azoknak inkább a Mavic 2-es drónok között érdemes szétnézniük. A 2018-ban debütált Mavic 2 Pro és Mavic 2 Zoom megbízható OcuSync technológiával oldja meg a videójel közvetítését, ami sokkal stabilabb kapcsolatot kínál a pilóta és a drón között, mint a hagyományos Wi-Fi (különösen fontos azoknak, akik árnyékolt helyeken, pl. hegyek között szeretnének repkedni).
